„Ha valaki elment ne hívd többé vissza
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta
Ha valami elmúlt ne ejts érte könnyet
Más karján feledni hidd el sokkal könnyebb
Ha valaki elment és el tudott menni
Ha keményen akarod el tudod feledni”

" Hogy milyen volt szeretni...
Csodás érzés talán...
Azt kívánom ne akard átélni...
Ne akarj megtörni életed tavaszán.

Hogy milyen volt szeretni...
Azt én tudom igazán...
S hogy milyen feledni...
Azt nem fogom megtudni soha már...

Hogy milyen volt szeretni...
Múló érzés csupán...
Hisz könnyű az életnek is véget vetni..
Ha a szív nem dobban tovább...

Hogy milyen volt szeretni...
Mindennél nagyobb érzés volt ám...
De meg kellett tanulni szenvedni...
S mindig a bánaté volt a nagyobb arány.

Hogy milyen volt szeretni...
A válasz soha meg nem talált.
S hidd el tudom, de el tudom feledni...
Úgy, mint születésem első napját...

S hogy milyen volt szeretni...
Hiába való áhítozás...
Mikor az ember nem tud mást, csak remélni..
Remélni... hogy lesz még folytatás..."

Ha valakit nagyon szerettél, elfelejteni nem fogod, helyébe más jön, de őt már szeretni úgy soha nem tudod.

Találni egy srácot, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak
aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva
aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol.
Várni egy srácra, aki homlokon csókol,
aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy
aki a barátai előtt is fogja a kezed.
Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt
és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki.
Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, Ő az.

Millio hang egyszerre törik össze, mert hallgatásod szivem siri csöndje..millio szin és millio indulat, rád gondolva szivemből fakad..millio gondolat hangosan duruzsol, és néma csend alatt, millio vágy és millio akarat lázongva forr, ha jön az alkonyat. Millio emlék és millio szo, millio rossz és millio jo, millio arc, és millio jelenet, és csak egy szo: SZERETLEK