Volt egy szép leányka, egy szép fiút szeretett, de a fiú őt megcsalta, s könnyen nevetett. A kislány csak egyre visszavárta kedvesét, de a fiú nem jött el, másnak adta a szívét. A kislány nem tudott várni, a fiú nem jött el... A sínekre ki kell állni, hogy a vonat üssön el... Közeledik a gyorsvonat, megcsikordul a kerék, s egy-kettőre kitódul a nép. A tömegből jön egy fiú, lesüti két szemét, rápillant a kisleányra, s felismeri kedvesét: - Tudtam hogy eljössz, nem hiába vártam én mosmár mégis tudom, te vagy az enyém! Lehanyatlik a lány feje, lehunyja két szemét, mire az orvos megérkezik, a lány már nem él. A tömegből jön egy lányka, átfogja a fiú derekát, majd kedvesen szól hozzá: - Menjünk kedvesem tovább... - Nem megyek én innen tovább, - szólt a fiú csendesen - őt szerettem tiszta szívből, ő volt az én kedvesem!"